Lakásfelújítás vércse-módra

A program keretében szalakótáknak és kék vércséknek készülő új költőládák kihelyezését megelőzően a téli és kora tavaszi időszakban elvégeztük a korábbi évek során készült odúk, hazai és vajdasági, valamint partiumi műfészek-telepek tatarozását.

A kék vércse, hasonlóan az összes többi sólyomféléhez, nem épít saját fészket, fiókáit természetes körülmények között más madárfajok fészkeiben neveli. Mindemellett a kék vércse a Kárpát-medence egyetlen telepes módon is fészkelő ragadozó madara. Térségünkben ennek köszönhetően a kék vércsék leggyakrabban a vetési varjú fészek-telepeken találnak helyet maguknak, miután a varjak fiókái kirepültek. A program egyes területein azonban egyáltalán nem fészkelnek vetési varjak, Csongrád-megye területén például az elmúlt húsz esztendőben nem tudott létrejönni új telep, miután a nyolcvanas években folytatott mérgezések következtében mind megszűnt. Az előző években létesített műfészkekből álló fészektelepekkel azokon a helyeken igyekeztünk lehetőséget biztosítani a vércséknek, ahol a természetes fészkeket építő vetési varjak telepei hiányoztak, hiányoznak.

Egy év költési időszakában ezek a fából ácsolt műfészkek megtelnek az adott fészket belakó madarak, fiókák ürülékével és köpeteivel, ami aztán a téli és tavaszi időjárás körülményeinek köszönhetően tömör, vizes masszává állhat össze. A zárt, fedeles ládák nagyszerű védelmet biztosítanak a tojásoknak és a fiókáknak a nyári zivatarok ellen, rendkívül fontos hozadékuk a védelmi tevékenységek szempontjából egyértelmű, ugyanakkor a párás időszakokban jóval nehezebben és lassabban száradnak ki, mint a természetes gallyfészkek. Amennyiben tavasszal a tojások ilyen nedves rétegre kerülnek, könnyen kihűlnek és így tönkremehet az adott évi költés. Ebből a megfontolásból kell évről-évre elvégeznünk a szükséges fészektakarítást, fészekanyag-pótlást, amihez esetenként egyéb karbantartási, a fészkek megerősítését célzó munkák is járulnak.

Ezek a mesterséges fészkek ugyan eredendően a kiemelt közösségi jelentőségű kék vércsék számára kerültek kihelyezésre, ám a ládákat más fajok is szívesen foglalják. Helyenként jelentős vörösvércse-, csóka-, illetve erdeifülesbagoly-állomány telepszik meg ezekben a fészkekben, és védett fajokról lévén szó természetesen az ő jelenlétüket is örömmel nyugtázzuk.
 

Mivel az említett fajok a kék vércséhez képest jóval korábban kezdenek költésbe, munkánk során nem egy alkalommal találkozunk a tojásokon kotló vörös vércsékkel és fülesbaglyokkal. A helyenként igen számos (vörös vércsék többségénél 5-8; az erdei fülesbaglyoknál zömében 7-9) lerakott tojást látva abban bizakodunk, hogy a tavalyi gyenge év után idén minden területen megfelelő lesz a zsákmányállatok (főleg a mezei pocok) állománynagysága, így a május elején érkező kék vércséket is terített asztal várja majd.
 

A megfelelő állapotú lakosztályokról mi a magunk részéről már gondoskodtunk.

Köszönjük minden önkéntes segítőnk kitartó és áldozatkész munkáját!