Tavaszi tatarozási munkák a kék vércse műfészek-telepeken
A kékvércse-védelmi programokban együttműködő magyarországi, romániai és szerbiai partnerek idén tavasszal is elvégezték a kék vércsék számára kihelyezett költőládák javítását, tatarozását.
A rendszertanilag a sólyomfélékhez tartozó ragadozómadár fajok (köztük a kék vércsék) nem építenek saját fészket, fiókáikat vagy más madárfajok fészkeiben, vagy az ember által kialakított mesterséges fészkekben nevelik fel. Azokon a helyeken, ahol a természetes fészekkínálat még adott, a varjak és csókák fészeképítő lendülete tartja életben a velük együtt élő közösséget, ahol pedig ez hiányzik, ott mi igyekeztünk lehetőséget biztosítani a vércséknek a költőládákkal.
A kora tavaszi munkák során a nedves téli időjárás következtében összetömörödött, vizes fészekanyagot cseréljük évről-évre új, száraz, a tojásos fészekalj számára kedvező széna-bélésre, és rendszeresen végzünk karbantartási, a fészkek megerősítését célzó munkákat is.
A mesterséges fészkek ugyan elsősorban a kiemelt közösségi jelentőségű kék vércsék védelmét szolgálják, de a ládákat a vörös vércsék, erdei fülesbaglyok és csókák is szép számmal foglalják.
Helyenként jelentős vörösvércse-kolóniák is kialakulnak így. Az itt felsorolt fajok a kék vércsét megelőzve, már márciusban megkezdik a költést. Az idei havazásokat követő, korai tavasz ráadásul a megszokottnál is előbb fészekfoglalásra ösztönözte a madarakat, így már március közepén a tojásokon kotló vörös vércsékkel és fülesbaglyokkal találkoztunk.
A március végi, április eleji időjárás már a nyár közepi állapotokat idézte a pusztában, az utakon porfelhőt hagytunk magunk után, és a föld olyan repedezett volt, mint júniusban szokott. Ha így folytatódik az év, a vércsék és szalakóták örömére száraz és aszályos nyár várhat ránk.
