A szalakóta felmérés eredményei 2010-ben

A projekt egyik legfontosabb feladata hogy felmérjük a szalakóta elterjedését illetve megbecsüljük a költőpárok számát Csongrád és Bács-Kiskun megyében. Ilyen pontos és nagyléptékű felmérésre még nem volt példa ezeken a területeken. A 2010-es év revírfelmérésében a partnerszervezetek (KNPI, KMNPI) által delegált természetvédelmi őrök és a Magyar Madártani Egyesület önkéntesei vettek részt.

A feltűnő szalakóta magas pontokra kiülve vadászik (Fotó: Szekeres Ottó)

A terepi munka szalakóta-felmérés esetén viszonylag egyszerű; vártamadárhoz híven a kiemelkedő terepi pontokat kell figyelmesen átnézni, a szalakóták megfelelő élőhelyeken a nap nagyobbik részében megtalálhatóak, könnyű őket észrevenni, ahogyan zsákmányra lesve üldögélnek elektromos vezetékeken, elszáradt fák csúcsán, vagy nagyobb bokrokon.


A területeket felosztva a költésidőszakban kétszer végignézve az azonos helyeken tartózkodó szalakótákat egy párnak számolva alakult ki a végeredmény, amelyet térinformatikai módszerek alkalmazásával az alábbi térképen ábrázoltunk.

Szalakóta revírek a két megyében (Készítette: Aleksza Róbert / Kiskunsági Nemzeti Park)
 

A 2010-es adatok alapján Bács-Kiskun és Csongrád megyékben a fészkelő szalakótaállomány 364 pár volt.

Az év költési szempontból speciálisnak bizonyult, mivel a májusi nagy mennyiségű csapadék és hideg idő a hónap elején revírt foglaló szalakótákat kedvezőtlenül érintette, a tartós hideg következtében a korai költések részben meghiúsultak, részben a madarak elhagyták az elfoglalt revíreket és június elején máshol kezdtek költésbe.
Ennek megfelelően a végleges revírek kialakulásához alkalmazkodva a felmérést június közepéig és július hónapban, a fiókák kikeléséig végeztük el.
A projektcéloknak megfelelően ezt a felmérést 2011-ben ismételni fogjuk.