Nyitórendezvény / 2011. február 11.

2011. február 11-én, pénteken zajlott le a zentai Royal Szállóban a Magyarország–Szerbia IPA Határon Átnyúló Együttműködési Program keretében tavaly indult, a kékvércse- és a szalakóta-állomány egységes természetvédelmi kezelését és állategészségügyi monitorozását célzó projekt ünnepélyes nyitórendezvénye. A 15 hónap időtartamú programban a két ország területén együttműködő partnerek a Vajdasági Madártani és Madárvédelmi Egyesület, a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület, valamint a Kiskunsági és Körös-Maros Nemzeti Park. Az EU és a hazai Vidékfejlesztési Minisztérium társfinanszírozásával megvalósuló program 2011 szeptemberében zárul, teljes költségvetése közel 250 ezer euró.

Gergely József, a Vajdasági Madártani és Madárvédelmi Egyesület elnöke, a projekt szerbiai részének vezetője köszöntötte az egybegyűlteket, majd az IPA-programok szabadkai koordinációs központjának képviselője, Dejan Vujinović számolt be arról, hogy a 2010-es esztendőben több mint 70 közös, határon átnyúló projekt indult. A Vajdasági Madártani és Madárvédelmi Egyesület nevében Milan Ružić, a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület nevében pedig Solt Szabolcs szólalt fel, bemutatva a résztvevő szervezetek tevékenységét. A vendégek rövid előadás-sorozatban ismerhették meg a projekt előzményeit, a két madárfaj helyzetét és a védelmük érdekében kitűzött közös célokat. Elhangzott, hogy e mostani pályázat a 2006-2009 között Románia és Magyarország területén lezajlott kékvércse-védelmi LIFE Nature program eredményeire is épül, hiszen – a szalakóta mellett – ugyancsak a kék vércsék védelmét szolgálja.

Fotó: Szabó Attila

Fotó: Szabó Attila

A két kiemelt faj mindegyike a Natura2000 hálózat jelölő faja, pusztai élőhelyek jellegzetes és impozáns tollruhájú fészkelő madara. A szalakóta természetes körülmények között idős fák odvában költ, ám odvas fa híján ma már szinte alig talál fészekrakó helyet. A faj fészkelését megkönnyítendő a Vajdaságban - főleg Észak-Bácskában, Észak-Bánátban és a Tisza mentén mintegy négyszáz, Bács-Kiskun, illetve Csongrád megyében pedig 850 fészkelő odút helyezünk ki számukra. Néhány éve alig harminc-negyven pár költött Szerbiában, mostanra azonban már a kétszeresénél is nagyobb az állomány. A másik, veszélyeztetett madárfaj a kék vércse, amely, természetes körülmények között üres varjú- és szarkafészkekben költ, ha teheti telepes módon. Esetükben a szerbiai oldalon 600, míg a program magyarországi területein 800 költőládával igyekszünk biztosítani a fészkelő-helyet, de állományuk hosszú távú megőrzésében alapvető feladat a telepes fészkelést biztosító vetésivarjú-fészektelepek megóvása is. Egységes monitoring-rendszert dolgozunk ki a két faj fészkelő állományának felmérésére, előadásokat tartunk az iskolásoknak, a vadászoknak és a mezőgazdasági termelőknek, hogy segítsék tevékenységünket. Mindemellett szeretnénk a lakosságot, a nagyközönséget is megnyerni e fajvédelmi akciónak, hiszen csak így tudjuk hosszú távon szavatolni, hogy ez a két ritka madárfaj fennmaradjon és gazdagítsa környezetünket.

Fotó: Szabó Attila

Fotó: Szabó Attila